Vadász bajtársaimhoz

 

 

VADÁSZ-BAJTÁRSAIMHOZ
Mint pusztaságban a síró homok,
Száguld felettünk a történelem…
Vadász bajtársak! Szent munkára fel!
Célunk nevelni tiszta lelkeket,
Mely sírni tudjon mások szenvedésein,
S tudjon örvendezni az öröm felett.
Építsük fel az örök égő máglyát
A legmagasabb sziklabérc fokán,
Lobogó lángját nézzük üstökösnek,
Uszálya lesz a vad, dühöngő orkán.
Erdeinkben zúg a fejszék zaja,
A szántóföldön kóbor eb arat,
Ha összetartunk… s ez mindnyájunk óhaja,
A vadászat üdve mienk marad!

Tisztességes fizetést kaptam, puskával járhattam, s szabad volt rókát, farkast, vadmacskát és nyestet lõnöm. Meg télen szarvastehenet és sutát, amennyit elõírnak az urak. De egyebet nem. De nekem így is jó volt! S még azt is megengedték az urak, hogy házat építhessek magamnak; Úgy éreztem magam, mint akire rászakadt a mennyország.