Emlék

 

 

EGY RÉGI EMLÉK
Kezembe került egy régi emlék,
Egy elfelejtett vaddisznó-serte,
Emlékszem… régen… egy erdő mélyén…
Valahol messze… nagyon messze…
Tél volt. Ködös… zúzmarás… hideg…
Szélvész zúgott azős tölgyek között,
A hó s a föld fehér menyegzőjére
A rengeteg is díszbe öltözött…
A mély katlanban, hova nem ér a szél,
S körös-körül szurtos Titánok állnak,
Halotti csendben olykor összezörrent
Aszott csont-karja egy-egy tölgyfa-ágnak.
Élet-halál harc folyt akkor a völgyben,
Az óriás vadkan s két bátor kutya.
Körös-körül a fehér hólepel
Véres nyomokkal össze volt taposva…
Lövés döreje rázta fel a csendet,
A fagyos zúzmarát nyakamba verte,
S a vértócsától pirosló havon
Kezemben volt a diadal: a serte.